Tavasz van, érzem.....

Persze, hogy az van. Még akkor is, ha tegnap hideg  és istentelenül szeles volt az idő.
De nem érdekel, mert én nagyon örülök a sok virágnak a zöldellő fáknak és a madárcsicsergéses hajnaloknak.

Már nem annyira  örülök, sőt kifejezetten bosszant ez az óra átállítási mizéria.
Már most is késében vagyok a napirendemet illetően.
Ugyanis a húslevest, lassú tűzön kb reggel 7-kor oda kell tegyem, hogy minden megfőjön benne ebédig.
Na most ez az időpont elcsúszott, nem kicsit, nagyon, és innentől kezdve minden más is.
Ja, amúgy nem én ragaszkodom a pontbanegyünktizenkettőkor ebédhez.

Láttam a FB-on egy cipős áruház reklámját, és elgondolkodtam azon, hogy az én nagy, 29 éves fiam, miért is nem akar magának rendes felnőtthöz illő cipőt venni.
Mindig valami szír-szar sportcipőket vásárol, amik aztán az árukat meghazudtolva jó hamar tönkre mennek, arról nem is beszélve, hogy amire Cs. használja, arra alkalmatlanok.
Vagyis a rendszeres, hosszan tartó gyaloglásra.
Aztán  bevillant, talán azért vásárol magának ilyen dolgokat, mert nem akar még felnőni, felnőttes cuccokat hordani.
Azt hiszi ezzel megállíthatja az idő kerekét. Hát nem!
Csak elodázza a dolgot, és egy csomó mindenről lemarad, de ez már nem az én problémám...........

Aztán kutyasétáltatás közben egy csomó mindent látok itt a lakótelepen.
Mióta az önkormányzaté lett sokkal tisztábbá, gondozottabbá vált,  - na ja a közmunkások sokat lendítettek rajta - és új padokat is tettek ki.
Nem tudom elgondolkodott-e már valaki azon, hogy a padoknak kell-e jó hely, vagy csal elég ide-oda leásni egyet?
Hát én elgondolkodtam rajta.
Ugyanis az egyik pad nagyon zavarja a szemem.
A többi jó helyre van téve, nincs útban, látnivaló is akad, sportpálya mellé, ház elé, napos helyre került.
De ez az egy, nem tudom miféle megfontolásból elhelyezett pad,  irtóra zavar.
Ez ugyanis közel a forgalmas járdához, háttal az ott elmenőkre,és teljes rálátással a kukára.
Lehet bennem a hiba mert utálom, ha a hátam mögött mászkálnak és ha ebédelek az étkezdében akkor is szemben ülök mindig az ajtóval.

Most itt lomtalanítás van.
Ilyenkor a kukák környéke megtelik mindenfélével, találtam már én is ott kincseket.
Legutóbb hosszan forgattam a kezembe egy ruhát. Nagyon jó anyaga volt, és a lelki szemeim előtt már szék kárpitként láttam viszont.
A színe is éppen passzolt, ám én sajnálkozva  visszatettem. Fényes nappal nem kukázom, pedig nem is kellett érte belenyúlni a konténerbe,mellé volt téve.
Így otthagytam és tovább sétáltam.
Később hiába mentem vissza érte, már nem volt ott.

Azóta is az jut eszembe, hogy elszalasztottam egy jó lehetőséget, és mindig megfogadom, hogy legközelebb nem teszek ilyet..............