És csak írok, írok és írok......

Igen.
Írok és írok. Felszabadultan, minden kötöttség nélkül, mert azt hiszem már nem olvasnak olyanok  akiket nem szeretnék.
Egy csomó minden megváltozott bennem és körülöttem.
Pl. mostanában elragadott az ezotéria.
Tudom is az okát, mert egy sor olyan dologgal, élethelyzettel találtam magam szembe, amivel sehogy, vagy csak nehezen birkóztam meg.

Muszáj valamiben hinni, ha már nincs semmi kapaszkodód.
Voltam  családállításon, tetszett, elámított és csak remélem, hogy  segített.

Aztán a lányom is tudora lett ennek a misztikumnak -  fiúk továbbra is szkeptikusok maradtak, na persze, ezen meg sem lepődöm - és megmutatta,miként kell itthon tértisztítást csinálni.

Huhh, jó hosszú a felvezető szöveg, szóval valójában csak azt akartam írni, hogy amikor ilyet csinálok, mármint tértisztítást , akkor mindig egy tengerparton látom magam.
Pontosabban egy óceán partján ülök egy sziklán, körülöttem magas fűszálakat hajlítgat a szél, én pedig önfeledten nézem a végtelen vizet.

Tőlem balra egy világítótorony, a hátam mögött a szikla szélárnyékos helyén, a terméskőből épült házam.
Belül barátságos, egylégterű, kandallós egy vendégszobával.
Egyedül élek itt, csak a kutyám és a macskám van velem, a civilizáció nincs messze, és van autóm, és biciklim is.
Ezek olyan, mindig ugyanúgy megismétlődő képsorok, mintha már éltem volna ott.

Mindig elfog a békesség, a nyugalom, és a vágyódás, hogy tényleg ott és így éljek.

Jaa, hogy miért egyedül látom ott magam? Talán mert nem hiszem, hogy bárki eljönne ide velem a világ végére:-)
És most belegondolva lenne áram, és internet és csatorna rendszer.
Vagyis azért a civilizált világ összes találmányát szeretném magamnak. De persze valójában még idáig nem jutottam a fantáziálásban.

Mert csak a végtelen, víz  a kőház, és az állatok jelentek meg eddig.....:-)