2022. május 19., csütörtök

A csönd órái....


 


 

Amikor úgy mindennel tele vagyok - igen, igen, nyugdíjasként is vannak ilyen napok, de szerencsére ritkán - leülök festeni.
Fura, mert minél inkább nyomaszt valami, annál inkább érzem a késztetést a festésre.

Van amikor tényleg szép- nekem tetsző - dolog sikerül, de van amikor nyomasztó az egész.
Nem, nem festeni, hanem utána....amikor megnézem "tiszta" fejjel.


De tényleg kevés ilyen képem van.
Szeretem csinálni, valahogy mindigis erre vágytam, de mindig, minden fontosabb volt ettől.
Régen sokszor voltam frusztrált , hogy az én dolgaim , amiket szeretnék elvesznek, háttérbe szorulnak. Ám, ilyenkor eszembe jut, drága jó anyósom mondása, aki ezt mondta - miután megfőztem a vasárnapi ebédet és kimertem a levest tésztával mindenkinek és nekem nem jutott tészta - 
hát miért nem magadnak szedtél először....

Mert pontosan erről van szó! Én magam helyezek mindent és mindenkit magam elé, hogy utána bosszankodjak, a mellőzésem miatt.
 Most már úgyis mindegy, ezek régenvolt dolgok.
Most már élhetek úgy ahogy nekem jó....

Hálás vagyok érte...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése