Asszonysutyorgás..............

 

Jó kis csoport, modern kori pletyka fészek. Csak nők, tipikus női gondokkal.
Ahj milyen jó is lett volna anno - 35 éve - egy ilyen nekem is.
300 km-re minden rokontól, ismerőstől. Vadidegen helyen....
A problémáimat nem kivel megosztanom -  a férjem tipikus férfiként,csak a munkájának élt, mire hazaért,nem volt sem ideje, sem ereje foglalkozni a napi dolgainkkal -.
De nem is vártam el. Akkor ezt természetesnek vettem.
Ezt láttam, ebben nőttem fel.

A nőnek kell a családot összetartani, és megoldani a dolgokat. A férjnek ezzel semmi dolga...

Ma már másként látom, másként  csinálnám.
Valószínűleg  nekem volt ez próbatétel megállom-e a helyem.

Nos sikerült, többé-kevésbé.....
Nem váltunk el, és már ez is sokat mond...

Szóval olvasom a gondokat és hol szörnyülködök, hol nevetek, hol elszomorodom.
Milyen sok hozzám hasonló tanácstalan feleség, asszony van, akikről nem is tudnánk, ha nem lenne ez a csoport.
Azt szeretem benne, hogy mindig van, aki tud okos, építő, segítő tanácsot adni.
Néha elveszlik a komment folyamban, de azért ott van..

Ami viszont megrettent, az a sok gyűlölködő, bántó megjegyzés amit szintén nők írnak....
Miféle világ lett ez?
Hová lett az együttérzés, a szolidaritás? 
Vagy ha nem tudok segíteni, akkor ne bántsam......

Sutyorgás, beszélgetés, pletyka.....így változik a világ és mégis van ami örök...