Immáron negyedik hónapja, hogy nem megyek dolgozni. A kezdeti eufóriát lassan-lassan felváltják a rutin szerű minden napok.
Persze van benne futás - ehhez megpróbálok ragaszkodni - kutyasétáltatás, főzés, bevásárlás, némi kirándulás.
Meg mindenféle.
Kérdezték nem hiányzik-e a munkahely? Hát nem nagyon , sőt hazudnék, ha azt mondanám hogy igen. Hiszen én sem hiányzom nekik.
Igaz nem is várom el tőlük, hiszen amikor minden nap ott voltam, akkor sem érdekeltem őket jobban mint most.
Szomorú vagyok-e? Igen, talán, egy kicsit. De olyan sok minden újdonság jött az életembe, pl. a vérnyomásom teljesen normális lett, a vércukrommal még küzdök, de nem adom fel. Szeretném minél későbbre tenni az inzulin használatát. Ez a cél vezérel!
Nagyon szeretem időszak ez most nekem. Tobzódom a lehetőségekben, nem is tudok választani mit csináljak, annyi tervem, elképzelésem van.
Szeretnék tarot kártyát a szülinapomra, és megtanulni kártyát vetni, hogy ne mindig a lányomat nyúzzam, ha bizonytalan leszek-vagyok.
És szeretnék függönyt varrni, anyagom már van hozzá, csak össze kell kapjam magam....
Mostanában a fészre is írogatok, ott többen olvasnak(hahaaaa).
És voltam a 3 napos rajztanfolyamon. Tetszett, de persze valljuk be, ez egy gyorstalpaló tanfolyam, ami éppen csak megmutat valamit a rajzolásból, de mit is akarok 3 nap alatt.....
Igazából festeni szeretnék, nagyon erősen vonzódom hozzá. Szerintem fogok is! :-)
Nem panaszkodom. Szerencsésnek érzem magam, és remélem még sokáig így is marad!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése