Nehezen viselem.
Mondhatnám, hogy hősiesen ellenállok. De nem.
Megadom magam az enerváltságnak, a lassúságnak, beletörődőm, hogy patakokban folyik rólam a víz.
Marja a szemem, felpuhítja a bőröm, a hajam állandóan csapzott.
A ruhám rámtapad, és a frissítő zuhany is csak addig frissít amíg meg nem törölközöm.
Hideget nem iszom, mert elmegy a hangom.
Sőt inni sincs kedvem, mert azonnal kijön rajtam és eláztat.
Még sütit sütni se nagyon van kedvem, báár legutóbb csináltam egy rácsos pitét.
Na majd ha hazajönnek a gyerekek.
Úgyis nem sokára lesz a névnapom, talán majd akkorra....
Jól vannak és én boldog vagyok, hogy végre mind a kettő önálló életet él.
Most új dologba fogtam, még csak 13 napja csinálom, szóval nem sokat tudok írni róla -meg elkiabálni se akarom - de ha ez megmarad akkor már meglesz a napi reggeli rutinom.
Na majd kiderül.
Még egy hét és szabira egyek.
Úr Isten kéééét hétről van szó!!
Az első héten itt lesz Beni, sokat akarok vele csavarogni, legalább lesz okom kimozdulni itthonról.
Mert most erősebb a lustaságom, de nagyon bízom abban, hogy az idő enyhülésével ez változni fog...
Amúgy az idő mint olyan óriás léptekkel halad.
Még csak nem régen szedtem le a karácsonyfát és tessék, máris kezdhetem előlről…
Ha minden összejön egy év múlva ilyenkor én már a felmentési időmet fogom kezdeni.
Megcéloztam a nők korkedvezményes nyugdíját. Dolgoztam eleget, most már dolgozzon más is.
Hát legyen így. Ámen!
A nyár hátra lévő idejéről még írok...:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése