Történések körülöttem és .........

Olyan gyorsan pörögnek az események, hogy csak kapkodom a fejem.

Mindjárt itt van ez a mínuszokkal is megkínáló két hét.

Akkor amikor a krókuszok, hóvirágok és minden ami mozog már a tavaszt kívánja.

Hát fáztam is rendesen, a téli kabátomat is elővettem újra, és olyan rétegesen öltöztem, hogy a farkas, ha megevett volna egy hétig ruhát hány.

Vicces ám az Univerzum.

Mert én ezt az egészet december24-január 31 közé kértem.

Akkor jól esett volna, most csak bosszúságot okozott, és persze gondban voltam, hogy Marcipán nem fog-e megfázni, lévén, hogy alacsony, szőrtelen hasú kiskutya .

Szerencsére erős fából faragták és sikeresen túl éltük ezt a kemény hideget is.
Halkan jegyzem meg itt, hogy a szomszédunk 6 éves , nagyon szeretett boxer kutyája meghalt.
(kérem ne menjünk bele abba, hogy egy állat csak megdöglik, de aki családtagnak tekinti, annak meghalt).
El kellett altatni, mert agydaganata volt, ami epilepsziás rohamokban jelentkezett nála.
Nem volt más megoldás..............:-(

A hely ahol élek évek óta őserdő jellegű, szabadon növő fák és bokrok vették körbe a házakat.
Némelyik fa, köztük sok gyümölcs fa, még a lakótelep építésekor lett elültetve, és hozott mindenféle gyümölcsöt.
Mert még abban az időben az emberek - akik itt laktak - szívesen kertészkedtek és dísz fák helyett gyümölcs fákat ültettek.
Ezek tényleg biogyümölcsök, mert senki sem metszett és permetezte őket.
  
De ez már a múlt.
Olyannyira, hogy - talán a  választások miatt - az  önkormányzat  tövig vágott minden bokrot és kivágott minden görbe fát, a rendezettség látszatát  keltve.
Idén biztosan nem tudok orgonát szedni, mint eddig tettem oly sok éven át.

Nem értem én ezt a nagy fakivágási mizériát.
Hiányoznak ezek a bokrok, fák, most ugyan elvágólag van minden a lakótelep körül, de nekem, aki láttam milyen volt régen nemigazán tetszik.

Tegnap Újpesten jártam, Cat barátnőm közelében, és mégsem találkoztunk, mert egy eléggé ideges férj kíséretében voltam ott.
A férjem utál Pesten vezetni, úgy amblok utálja a várost.
Az újonnan vásárolt számítógépünket egy hét után éppen oda kellett visszavinni kicserélésre - na ez is megér egy misét - .
Szóval a férjem végig csesztetett az úton, mert én mitfárerkedtem, szerinte szarul - de persze mit is várhattam  tőle .
Azért megtaláltam a nekem tetsző dolgokat...:-)

Tegnap országos nőnap keretében meglepetések sora ért.

Mindjárt kezdődött azzal, hogy zeneszó fogadott a beérkezéskor a munkahelyemen, aztán egy barátságos köszöntés és egy cserép primula.
Az irodában már várt egy cserép hófehér jácint, és még egy mini fokföldi ibolya, ami a  főnököm ajándéka volt- megjegyzem, a főnököm, akinek a nevét eddig mindig kisbetűvel ejtettem ki, idén teljesen megváltozott, igaz kikerültek a környezetéből a negatív emberek, nem mind de már többen vannak akik pozitív irányba terelik.
 Vagy úgy van vele, hogy még ezt az évet kibírja velem...hehehe... 
Aztán a Lidl-ben is kaptam 3 szál rózsát -nemes gesztus :-) - és végül a férjemtől is kaptam egy általam választott virágot kaspóval.
A sárga mini tulipánra esett a választásom:

Hát nem is tudom, a férjemtől a tegnapi fényében egy luxus autót kellet volna kérjek...vagy legalább egy mosogatógépet....


Aztán volt megint egy szülinapos. Egy kilenc éves kisfiú.

Találtam egy fini tortát, amit nem kellet sütni és megcsináltam.

Joghurtos, babapiskótás, isteni finom.
A férjem azt mondta ő is ilyet kér a szülinapjára, de mostanra változtatott néhány összetevőn.
pl, ne legyen benne babapiskóta, ne legyen olyan savanykás, legyen benne több csoki.
Vagyis valójában egy teljesen más tortát kér....no comment...............

A szülinapos 9 éves idén először nem játékot és egyebeket kapott szülinapjára, hanem borítékban pénzt.
Nos, érdekes volt a reakciója, amikor felköszöntöttük, és nem látott semmiféle hatalmas becsomagolt meglepit, mint eddig mindig.
A szemét elfutotta a könny, mert azt hitte, csak a tortát kapja.
Ééédesem.
Annyira megsajnáltam, mondtam is, hogy ne sírjon, de az anyukája azt mondta, nem sír....
- ő nem látta - és persze egy csomó mindent nem úgy lát ahogyan én, de ebbe nem mennék bele.

Aztán minden kerek lett, nagyon örült a pénznek - ja ennek is története van, a férjem valami hülye bazinagy  bizbasz lövöldözős izét akart venni neki, ami kb 10 perc figyelmet kapott volna.

Én pedig egy olyan építőt aminek mágnesgolyók vannak a végén, és igen szupi, kreatív játék.

Igen, mindketten  a gyerekkori vágyainkat akartuk megvalósítani - mint mindenben - de nem jutottunk dűlőre - mint mindenben - , így maradt a pénz.

Végül minden jó lett és ez a lényeg....

Mert végül is minden úgy jó ahogy van...nem igaz?