Nem is olyan régen éppen azon keseregtem mennyire nincs kreatív ötletem.
Aztán egyszer csak mégis lett.
Írtam már arról, is, hogy nagy érzelmi válságba kerültem.
Elvesztettem egy nagyon jó és nagyon régi barátomat.
Nehezen élem meg a hiányát.
És milyen furcsa fintora a sorsnak, hogy éppen akkor sodorta utamba Katit - itt jegyzem meg, hogy nekem a Kati nevű ismerősök csak örömöt okoztak, nem így az Éva nevűek -
Róla tudni kell, hogy a válása után az ezotériába találta meg önmagát, és hozta egyenesbe az életét.
Mindegy is, a lényeg, hogy valamiért a gondomat viseli, ajándékokat ad, és nem kér érte semmit, én pedig olyan vagyok, hogy viszonzás nélkül nem kaphatok semmit.
Egészen egyszerűen nem tudom elfogadni akkor.
És ekkor jött az ihlet-ötlet.
Festek neki tányér alátétet.
Akril festék remekül megmarad az anyagon, bármin,ha rászárad.
És a gondolatot tett követte, mert mostanában úgy vagyok, ha nem teszem amit kigondolok, azt el is felejtem.
Nem viccelek, roppant élveztem amíg csináltam.
Jó volt.
És ha holnap nem kéne - megszakítva a szabimat - bemennem dolgozni, akkor elmondhatnám, végre karácsonyi hangulatba kerültem....
köszönöm az Évák nevében :P :D
VálaszTörlésA kivétel erősíti a szabályt, de attól még rám nézve igaz.
TörlésEddig elég sok Éva nevű ismerősöm okozott nekem bosszúságot, és szomorúságot, hogy úgy érezzem pikkelnek rám.
Amúgy kiragadtad a lényeget Csi :-)
több napos kajakómából kifelé jövet ne várj többet :D
VálaszTörlésAmikor magamhoz térek, majd írok lényeglátóst is :)