Egy remek este margójára.......

Mindjárt karácsony.
Két kisfiúnak akarok adventi  naptárat készíteni - az egyik már megvan, ez itt a képen - .
Sokáig vajúdtam amíg kitaláltam hogyan is legyen, de amikor megvolt, onnan már gyorsan ment.

Az igazi segítség nem a férjem volt - ő csak kritikus szemmel nézte, pl.hol a kémény, túl szűk a hely, stb.stb.,de a hibák kijavítására nem vállalkozott, no comment - egyébként sem a kémény lesz a döntő szempont az ajándékozottnál. Nem igaz?

Ami nagyban hozzájárult az elkészüléséhez, az az volt, hogy a lányom egy estét itthon töltött.
Igaz orvoshoz jött, de nem rohant azonnal vissza Pestre, így lehetőségünk volt  egy "csajos" estére.

Mondhatom remekül érzetem magam!
Végre nem az önsajnálat csalt könnyeket a szemembe, hanem a nevetés. 
Borzasztóan élveztem minden percet amit együtt töltöttünk, és bevallom, nagyon rám is fért már egy ilyen este.
Nem volt vita közöttünk,  - máskor semmi perc alatt összekapunk - összedolgoztunk és közben nagyon jót beszélgettünk.

Szeretem idő volt. 

Sajnos, vagy igazából nem is, hiszen ennek is el kellett jönnie , átjelentkezett a pesti  orvosához, így még ritkábban jön haza.

De hát tudom magamról, én sem sűrűn jártam haza, éltem az életem, és soha egy zokszót nem hallottam  az anyukámtól emiatt.

Akkor úgy hittem ez így van rendjén. 

Ma már tudom, máshogy kellett volna, de az az egy biztos, a lányom tőlem sem fog zokszót hallani.