Igazából ez a legjobb kép ami leginkább kifejezi naivságomat, gyermeki énemet a tegnap történtekkel kapcsolatban.
Hozzáteszem, hogy még nem történt velem ilyen, és remélem többé már nem is fog.
Történt, hogy a férjemmel gyanútlanul baktattunk a tesco parkolójában a kocsinkhoz, amikor egy svájci rendszámú autóból egy férfi megállított minket, hogy merre kell az autópályára lehajtani Ausztria felé.
Megmondtuk, de ahelyett, hogy elhajtott volna leparkolt és beszélgetésbe elegyedett velünk.
És igen, már itt meg kellett volna szóélaljon a vészcsengő a fejünkben, de az akcentus, a svájci rendszám bizony elaltatta a gyanúnkat.
A kocsinkba pakolt egy 14 db-os edénykészletet, kettő doboz kerámia kés klt-et, két szeletelőt és egy gyapjú takarót két párnával.
Eurót akart - csak benzinre kell, nem is az árukat kérte - de nem váltottunk neki, így beérte forinttal is.
Nem vagyok büszke magamra, sőt kifejezetten úgy érzem megdelejeztek minket, hiszen a férjem sem tiltakozott egy pillanatig sem - noha máskor kifejezetten smucig - .
Nem írom le mennyibe került, de még most is a hatása alatt vagyok.
Tanítania kellene ezt a marketing fogást.
Hogyan vetessünk meg valamit, amit nem is akartak............
Ps: Amúgy az edények nem gagyik és a gyapjú takaró is jól használható, nem is beszélve a kerámia kés készletről.
De akkor is. Egészen más így vásásrolni valamit, mint amikor készülsz rá, és tiéd a szerzés öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése