Igen.
Nagyon furcsa, hogy végre ott vagyok, azt érzem - tapasztalom amit mindig is akartam.
Békességet!
Tudod nem gondoltam volna, hogy először magamban kell rendet tegyek, hogy aztán körülöttem is változzanak a dolgok.
Pedig pontosan ezt történik velem.
Sohasem gondoltam volna, hogy ekkora bennem a káosz, a harag és ennyire sebezhető vagyok.
Pedig de!
Mindenki kínját a magaménak éreztem, cipeltem a terheit, úgy hogy az illető nem is tudott róla, miközben Én! szép csöndesen lenullázódtam.
Haragudtam mindenkire, pedig semmi mást nem kellett volna csinálnom, mint azt amit most, hogy hagynom kellett volna.
Az ő gondja nem az enyém!
Nem akarom megoldani, és nem akarom helyette megcsinálni.
És ez működik!
Látom-érzem, tapasztalom.
Nem csak itthon, hanem a munkahelyemen is.
Ami pedig nagy szó, mert ott már évtizedes berögződések változnak.
Jó irányba. Határozottan jó irányba!
Voltak nagy dühöngéseim, de elmúlt, szépen átcsorgott rajtam az egész és most enyém a lelki béke.
Az amire annyira vágytam.
Nem akarok már senkit se megváltoztatni.
Új szokásokat vettem fel -igaz még nem telt el 21 nap, hogy tényleg szokásommá váljon, de 10 nap már igen:-)
A jövő héten megyünk 5 napra a Balaton mellé, csak úgy mi ketten a férjemmel.....
Minden szó helyett csak álljon itt egy naaagy- széles vigyor..................:-))))))))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése