Step by step.......

Azt hitte jól éli életét.
Kényelmes, valódi problémáktól mentes életét.

A gondok - ha voltak is - igazából önmaga kreálta.
Nagy segítsége volt ebben az önbizalomhiánya, a szeretet függősége, a másoknak mindenáron való megfelelési kényszere.
Az empátia is csak akadályozta, hiszen magára vette mások gondját, és azok mindenáron való megoldását.
Aztán jöttek a csalódások, hogy éppen azok nem kértek belőle akiken segíteni szeretett volna.

Nem és nem értette meg, hogy mindenkinek magáért kell felelősséget vállalni jóért és rosszért egyaránt.
Pontosan elég, ha saját magával tisztába kerül.
Ki is ő, mit akar, merre indulna így ötven fölött ?

Aztán eljött az a pillanat is, amikor már ő akarta a változást.
Nem bírta már tovább, hogy egyre fogy körülötte a levegő, tehetetlennek és üresnek érzete a napjait.
Rosszul aludt, és napközben is csak ráfeszült a gondjaira.

Aztán egy beszélgetés ráterelte egy útra.

Step by step...................

Már látja, hogy mennyire kívánta azt hogy szeressék, elfogadják, jó legyen mindenkinek.
Olyannyira, hogy valójában már nem is önmaga volt, hanem valaki akit a hiú ábrándok éltetnek.
Nem szólt vissza, nem állt ki maga miatt, csak mert félt, hogy megbántja azt, aki őt megbántotta.

A fene nagy empatikus érzései tévútra vezették.

Megtalálta azt kisgyermeket aki anno volt.
Aki boldog volt úgy ahogy élt.

Megtalálta, és már  nem ereszti el.
Erőt merít belőle, hogy az elkezdett úton végig tudjon menni.

Én drukkolok neki......magamnak!