Csak szépen sorban mindent....

Elég régen nem írtam ide. Kicsit visszamentem egy régi blogomhoz, de rájöttem, jobb ez így. 
Nem véletlenül hagytam abba ott az írást.

Volt a névnapom, és kaptam egy csodálatos Hibiszkuszt. Azt ami a képen van. Még sikerült időben lefotózni, mielőtt eldobálta volna az összes, kinyílt és ki nem nyílt virágját.

Most ott tartok, hogy örülnék, ha ez a gyönyörű haragos zöld levele megmaradna.
Mit nekem ez a hatalmas narancs sárga virág....ehh....
Szóval egy kényes, igényes növényt  kaptam.

Fel kell nőjek a feladathoz, ha azt akarom, hogy megmaradjon.

 Ő viszont egy 3 évvel ez előtti nőnapi virágom, amit Benitől kaptam. Kis csenevész, sárga levelű virág volt, amit a lányom keletre néző ablakába tettem, csak úgy, mert az ember nem dob ki ajándékot.Locsoltam mint a többit, de nem sokat adtam az életéért.

És lám! 
Csöndben szépen kivirágzott. tele van gyönyörűségekkel, én pedig kicsit hálás vagyok neki, hogy bebizonyította, hogy nem vagyok egy elvetemült virág-gyilkos.

Aztán voltunk egy kerti party-n.
Valójában pörköltöt csináltak a férfiak - na ja, mert az olyan férfias, jó csípősre főzve, sok bort és sört elfogyasztva közben - nem is grilleztek, de végül is, nem  azon volt a hangsúly, hanem, hogy összejöttünk és  beszélgettünk.

Volt 2 kiskutya, 2 gyerek, 4 asszony, és 6 férfi, egy nagy úszómedence, valószínűtlenül zöld, ápolt gyep, koktél, és napfény.

Ebből adódóan a ricsaj, a nyüzsgés, a kutya kiszökése az elektromos kapun ment egész nap. Bevallom, nem igazán pihentem, de az ember ne legyen telhetetlen, főleg ha viszi magával az izgága, szobakutyáját.

Muszáj volt valamit sütnöm, mert  egyébként most jöttem rá, hogy egész nyáron semmit se sütöttem. Még egy lepénykét sem.

Így találtam ezt a habos-diós-krémes csodát. Isteni finom!
A tésztája, darált dió és összetört babapiskóta, a  krém pedig főzött krém.
Ezzel már el is mondtam mindent! Semmi perc alatt elfogyott.

Nagyon örültem ennek a ténynek, mert én nem voltam képzett háziasszony amikor férjhez mentem.
A sütés évekig kb 25 évig egy mumus volt. Aztán elmúlt, és ma már mindent meg tudok csinálni, aminek nekidurálom magam:-)

 A koktélos poharam, amit a gondos házigazda azonnal teletöltött, amint látta kiürülni. :-)
Aranyos szokás, kár, hogy a benne lévő alkohol egy idő után kívülállóvá tett. Csak ültem a hintaszékben, és néztem a medence vizén táncoló napfényt.
De ez még az előtt volt, hogy Marcipán meglépett ....

 Kérem szépen ő egy nagyon boldog kiskutya. Már volt itt vendégségben, ismerős volt neki minden, csak a gazdáék új kutyája nem( ez egy másik téma), és akkor is nagyon élvezte a tágas teret, a zöld gyepet, a rohangálást. Imádom! :-)

De, azt hiszem túl sok lett benne az adrenalin, mert kiszökött egy bamba vendég távozásakor az utcára. Én pedig hiába futottam utána, jó westi szokás szerint annál gyorsabban loholt előttem.

Sohasem kapom el, ha nem csodálkozik rá a szembe szomszéd dán dogjára. Ilyen hatalmas kutyát még nem látott.
Ez volt a szerencsém, mert az a tized másodperc megtorpanás elég volt, hogy elkapjam ezt a kis csibészt.
Utána nem maradt más választásom, csak őt szemmel tartani és innentől kezdve a maradék két órám ezzel telt. Hol a kutya? kérdésekkel bombáztam mindenkit...... no comment.

Ez pedig itt a medence vizén táncoló napfény.
Nincs fürdő ruhám.
Régen elveszett az önbizalmam, hogy felvegyek akármilyet is, szóval én nem fürödtem.
Csodaszép, és igen, volt bennem pici sóvárgás ilyen ház, ilyen kert, ilyen medence után.

De persze nem annyi munka árán, amivel mindezt megteremtették, és szinten tartják.
Mert bizony éjjel-nappal dolgoznak.
Az jutott eszembe, hogy mikor fogják mindezt a csodát élvezni?

Ennyi mindent fenntartani tisztességesen, csak rengeteg munkával lehet.
Már pedig ők tisztességesek, és sokat-sokat dolgoznak.
Nem irigylem tőlük, megérdemlik.

Jó volt kicsit más világba csöppenni, de jobb volt hazaérni a sajátomba.


Ps:

Nem mentem el egy 28 éves fiú temetésére. Egyszerűen képtelen voltam,mert csak azon járt az eszem, hogy az én fiam is alig idősebb.
Mit lehet mondani egy anyának, aki eltemeti a gyerekét?