Nem vagyok egy gasztro angyal, de azért tudok főzni, és igen, van amikor szeretek is.
Mivel minden este prezentálnom kell a családnak valami vacsorát, így nagyon boldog voltam, hogy kitaláltam a fasírtot és valami főzeléket hozzá.
Nem is hinné senki mennyire nehéz ügy ez nálunk. A "Mi legyen a vacsora, mit ennétek?" kérdés.
Sokszor jobban lemerít ez , mint maga az effektív főzés.
Bevallom,jó párszor nincs kedvem-türelmem a napi munka után még ilyesmikkel bíbelődni, de ez érdekli a legkevésbé a tisztelt nagyérdeműt.
Szóval lelkesen siettem haza az augusztusi -októberben, átfagyva,elázva, de azzal a csodálatos ötlettel, hogy legyen paradicsomos húsgombóc, főtt krumplival......isteni,szeretjük - én is - , csúcs vacsora lesz belőle meglátjátok!
A rábeszélés sikerült, a család kiéhezve várta mikor lesz kész.
Én pedig ügyesen összeraktam fejben,mit hogyan kell és milyen sorrendben, hogy gyorsan, egyszerre elkészüljön minden.
Pompás elképzelés, csak ott csúszott meg a dolog, hogy a darált húst úgy készítettem el, ahogy a rakott kelkáposztához kell.
Lesújtó volt a felfedezés.
Van két félig elkészített kajám - ja, kelkáposzta nem is volt otthon - és egy rakat éhes családtagom.
Sipirc a boltba, már felmosott a néni zárás előtt - biztosan nagyon örült a sáros lábamnak, de azért még beengedett- vettem kelkáposztát, és a zsákmánnyal hazarohantam.
Így lett rakott kelkáposzta és sós vízben főtt krumpli,paradicsom mártással.
Az unokáimnak jegyeztem le, okulásul, hogy nem árt, ha a recept kint van a hűtőn, csak a biztonság kedvéért.................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése