Water world.....

Oké, hogy megnéztem hova megyünk, de ezt azért mégse gondoltam volna.
Víz, víz, víz, mélység, magasság.
Csupa fóbia amiket le kellett küzdenem. Tériszonyom van, és félek a víztől, ennyitől mindenképpen.
De a látvány a környezet olyan, hogy elfelejtettem, és csak olyankor jutott eszembe amikor a nem túl széles, korlát nélküli deszka ösvényen egyensúlyoztam.
Igyekeztem középen maradni, időben kikerülni a selfi-ző japán turistákat.
Nem lehet  megszokni, én legalább is nem értem, miért kell a leglehetetlenebb helyeken, időpontokban selfi-t készíteni magunkról.
Na ez egy másik téma lesz.

 

Hűvös, nyirkos idővel indított a nap, nem túl sok jóra számítottam. Fáztam is sokszor. Itt minden képpen.
Ez egy víznyelő lépcsőkkel, senki nem mondta el, hogy átvezet a hegyen és a túloldalán végig a víz mellett lehet menni deszka ösvényen - az utas kisérőnk no comment - .
Így én nem vállaltam be a rizikót, hogy lemegyek a legaljára és vissza is ezen az irdatlan sok lépcsőn jövök fel...
De a japán turisták kis esőkalappal, esernyővel, és a bátrabbak lementek, na ők már az út elején csodaszép dolgokat láttak.

Én pedig ugyanazt de a hegyoldalból.

 A tó fentről kék, mindenütt, lentről zöld, de mindenesetre nagyon mutatós.
 

 Fa ösvények mindenfelé, lépcsők és utak. Biztonságos és nagyon bele illik a környezetbe. És tényleg nem lehet eltévedni, ha nem térsz le az ösvényekről.

Nekem igazi kihívás volt átmenni ezeken a pallókon, amikor alattad, zúg, örvénylik a víz, kapaszkodó nincs, marad a jó egyensúly érzék.
Meg lehet csinálni, én vagyok az élő példa, mert szárazon megúsztam ezt az egész túrát:-)

A víz mindenütt tiszta átlátszó, halak, növények, korhadt fák, lelátsz a legaljára. Gyönyörű.

Na ja, muszáj volt képet készíteni magamról is..:-)

 Lépcsők, utak, pihenők, célok......................

Vízesés karnyújtásnyira..


Kellett pár nap amíg ezt a sok élményt a helyére tettem.
Már nem a bosszúságok, a fájós láb, a kényelmetlen utazás az ami eszembe jut először, ha meghallom
Plitvice...:-))))