De nem bizony!
Ideje lenn már megtanulnom szelektálni a dolgok között.
Mi fontos és mi nem.
Mit akarok igazán,és mi az amit valóban elbírok.
Mert akarok futni, jól teljesíteni nem csak a követelmény miatt, hanem mert szeretnék bekerülni a fiatalok közé.
Azok közé, akiknek már nem a munka az elsődleges, hanem saját maguk, és bizony minden szívfájdalom nélkül kihasználják a sportolásra kapott időt.
Nincs is ezzel gond, tegyék, mert tehetik, de én nem vagyok egy sportos ember, futok mert muszáj, de inkább nem, mint igen. Eddig ez rendben is volt.
De most, mintha megszállt volna a kisördög, fuss,fuss, mert lemaradsz.
Ezt sugdossa a fülembe, én pedig erőn felül bevállalom -ok, azért nem kell sajnálni, mert hosszas rábeszélés eredménye, ha lemegyek futni.
Aztán tessék meg is lett az eredménye.
Először csak a bokám-talpam dagadt be, aztán térdem kezdett fájni.
Mivel igaziból ezek nem voltak akadályozó tényezők, fittyet hánytam rá és csak erőltettem a futást.
Aminek a vége az lett, hogy valamiféle izom begyulladt a comb forgómnál, így még a járás is nehezemre esik.
És itt következik a másik dolog.
Most szombaton volt a Gerecse 50. Óriási banzáj, és már tavaly elhatároztam, hogy idén is elmegyek.
A hangulata valami csodálatos, a tájról nem is beszélve .
De nem mentem.
Mert a lábam annyira fájt, hogy képtelen voltam a lépcsőn felmenni, és szomorúan de le kellett mondjak idén erről a kirándulásról.
Cserébe el tudtam menni a férjemmel muskátliért és a jutalmam egy egész napos erkély rekonstrukció volt virág átültetésekkel tarkítva.
Az eredmény barátságos, rendezett terasz. (Imádok korán reggel kint kávézni, és idén ma volt az első ilyenem ...:-)..)
Lennének még teraszcsinosítási ötleteim, de sajnos a férjem nem túl kreatív, és nemigazán szereti az újdonságokat.
Rajta valahogy megbicsaklanak az elképzeléseim, mert irtó lehangoló amikor lelkesen elmondom miket szeretnék, és az ő reakciója mindenre a NEM. Vagy elsorolja miért nem lehet....
Basszus, arról nem beszél soha, miként is lehetne....
Ja a Gerecse túrámért már tavaly sem lelkesedett, de idén még inkább nem..
Ne tudom miért,nem árulta el, de akár ez is lehet a lábfájásom oka...
Tudat alatt meg akartam felelni neki, persze mindig meg akarok felelni neki, de kevés sikerrel.
Szóval megbosszulja magát az, ha mindenkinek megpróbálsz megfelelni...saját magaddal cseszel ki leginkább, mert olyan még nem volt, hogy mindenkinek jó legyen az amit csinálsz.
Tavaly én is elkezdtem lejárni futni. (az már az én trehányságom hogy abbahagytam az aktív életformát) szóval azt akartam írni, hogy tavaly én is elkezdtem, de csak is azután hogy elég hosszú időt előtte csak tornával töltöttem. Itthon, a szobám csendjében, magányában. Amikor éreztem magamon, hogy az izmaim kezdenek létrejönni, csak is akkor mertem lemenni futni, azt is csak módjával keveset. Két-három naponta kezdésként. Aztán fokozatosan többet, éppen azért hogy az ízületek, és mindenféle szalagok szokják a terhelést.
VálaszTörlés...marhára sajnálom, hogy ellazáskodtam és most ha újra akarnám kezdeni akkor minden elölről kell...
Nekem a futás olyan idegesítő kötelezettség, tudom, hogy hasznos lenne, és kellene is, de mivel mindenki annyira favorizálja éppen amiatt nem fűlik a fogam hozzá...a kerékpározás, na az igen..azt minden mennyiségben:-)
VálaszTörlésde nem is tartom sportnak, hanem hobbinak:-)