Egészen iskolás koromig nem is érdekelt.
Na de aztán!
Azok a fránya fiúk az osztályból a suliból, nem és nem akartak jönni, ellenben a szomszéd égetni való kölykei mindig.
Mivel szegények voltak, a mezőn szedett ibolyából csináltak pacsulit és azzal locsoltak meg bőségesen, várva a tojást és a pénzt, vagy a csokit.
Amikor csak főtt tojást kaptak, akkor azt a falhoz dobálták vagy összetaposták.
Bizony ilyenek voltak ezek a kölykök, sőőt még rosszabbak is, de az egy másik történet.
Én pedig mindig nagyon szomorú voltam a suliban amikor arról meséltek a többiek, ki mindenki járt náluk az osztályból.
A legrosszabb ez gimis koromban volt, amikor arra az egy bizonyos fiúra vártam, de nem jött....
És onnantól kezdve haragudtam a húsvétra, arra, hogy csak várok és várok és várok aztán senki, aki nekem fontos.
Így inkább ezekre a napokra terveztem be jó nagy biciklis túrákat a környékre..
Imádtam már akkor is bringázni.
A lányom örökölhette ezt mert már 3 évesen sem engedte magát megöntözni senkinek.
Hát ennyi lett volna a húsvét, de amit mindig is imádtam benne az a sonka-tojás-torma kombó.
Fura de máskor nem esik olyan jól ez mint ilyenkor.
Most pedig tojás fám van -már évek óta - erre lógattam fel a festett tojásokat, a szebbeket már elvitték, de maradt pár még emléknek a régenvolt időkről.
Sütöttem kalácsot és olyan jól sikerült, hogy még melegében elfogyott az egyik -az én legnagyobb megelégedésemre - ez a süti pedig a hógolyó nevű sütemény kreatív változata, mert azt hittem így kevesebb macera lesz vele, mintha kerek lapocskákat csinálok a tésztából.
Hát tévedtem, de legalább finom volt, és nekem már az is öröm:-)
kerek vagy háromszögféle...egyre megy, mindig macerás ez a süti)))
VálaszTörlésIgen, ez tényleg így van...,de végül is megérte:-)
VálaszTörlés