Miért vagyok még mindig oylan, hogy az ugrik be elsőnek, hogy "én mit érzenék, ha nekem valaki ilyet mondana?" .
Igen, legtöbbször ez az amiért nem azt mondom amit kell, hanem megrágom, és sokszor átgondolom - ez alól kivétel amikor olyan idegállapotba kerülök, hogy akkor aztán válogatás nélkül, mindent rázúdítok az illetőre - .
Gyávaság ez?
Én nem annak érzem -persze ki tudja, lehet tényleg az - de nekem nem célom a minden áron való vitatkozás és a másik földbedöngölése, a saját igazam bizonygatása.
A férjem már nem iylen, ő bizony képtelen a legapróbb dolgok felett is elsiklani...
Már-már kabaréba illik -és nevetnék is, ha nem rólam lenne szó - amikor kijelent dolgokat amikre rosszul emlékszik, ellentmondást nem tűrően .
Aztán amikor bebizonyosodik, hogy ebben sem volt igaza, jól megsértődik és elvonul....
Amúgy pedig nem értem, miért van szüksége ezekre az önigazolásokra, akkor amikor tényleg okos...
Lehet nem is az ő okosságát akarja bizonyítani, hanem az Én butaságomat?!....................
Na ja, a fagyi visszanyal tipikus esete.......................de nem tölt el örömmel......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése