Eddig is tudtam, de mivel jóó régen nem kreatívkodtam semmit kiment a fejemből, hogy bizony sokszor a neten látott szépségek a valóságban-gyakorlat híján - vagy sokadszorra lesznek csak olyanok,mint amit láttam, vagy soha, mert hagyom az egészet a francba.
A Márton napi liba készen van, de még nincs befejezve, nem siker történet, bár első próbának egészen jó.
Ez a bögre a második a sorban amit meg akartam csinálni, többé-kevésbé jó lett és tetszik is, elsőre meg kimondottan remekül sikerült.
Nem lakkoztam igazából semmit össze- nagyon - az aceton sokat segített ezen.-).
Ajándék lesz egy tea ivó ismerősömnek, remélem tetszeni fog neki.
Aztán itt vannak sorba a fejembe a további projektek, ha lassan is de alakul a spajz felújítás is.
Nem rajtam múlik és remélem csoda szép lesz.
Ha elkészült azt is fotókkal dokumentálom majd, remélem még ebben az évben sikerül.
Amitől még zsong a fejem, az a munkahelyemen kialakult állóháború.
Jóó régen dolgozom már itt, de ilyet még nem tapasztaltam.
Valóságos sáncok vannak kialakítva, és senki egy tapodtat sem.
"Nehogy már én kezdjem" jelszóval.
És mindehhez elég egy gyenge főnök.
Ahelyett, hogy szét csapna közötöttük és a sáncok lebontására tenne intézkedéseket, inkább behúzza fülét-farkát és úgy tesz mint a mesebeli majmok, "nem látok, nem hallok, nem beszélek".
Ja, egyszerre mind a hármat.
Arra játszik, hogy úgyis megoldódik minden magától előbb-utóbb.
Néha jó ez a halogatásos izé, de most nem jött be.
Az egész szar, úgy ahogy van a fejére esett, most pedig kapálódzik, hogy miként jöhetne ki belőle...
Valahol sajnálom, de nem nagyon, mert megérdemli....
És persze mindez a munka rovására megy, munkahelyi közösségről meg már régen nem lehet beszélni.
Valamikor régen kapálództam ez ellen, de minden próbálkozásom megtört rajtuk, az egójukon kívül nem látnak semmi mást.
Így feladtam én is, és beleszürkültem, majdnem a "csapatba".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése