Tavaly Prágában voltam, de tudom, még vissza kell mennem, főleg most, hogy tudom micsoda szépségek vannak ott.
Már nagyon várom.
Rájöttem, hogy nekem a legnagyobb izgalom maga az utazás, nem is a megérkezés, hanem úton lenni.
Mindig mást és mást látni, olyat amit eddig még nem.
Már gyerekként is csavarogtam, anyukám bánatára, persze csak falun belül, de akkor is.
Amikor kamasz voltam, meg amikor majdnem felnőtt is, a legjobb lelki gyógymód nekem az volt, hogy elmentem biciklizni.
A falunkat hegyek ölelik körbe, nem kellett messzire menni, hogy szép helyen legyek, én pedig éltem a lehetőséggel.
Úgy gondolom mindig csavargó voltam, hol jobban, hol kevésbé, de lélekben mindenképpen.
Most pedig van lehetőségem, hogy a valóságban is elutazzam és meg is teszem.
De hiába a csodaszép látvány, az élmények sokasága, ha egyedül utazom.
Nem jön velem senki a családomból, hogy együtt élje meg velem ezt az élményt....................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése