Csigák és csalódások.............

 

Szeretek úgy gondolni magamra, hogy együtt érző vagyok.
Hogy jó a beleérző képességem, akárkiről is legyen szó.
Akár egy hatéves gyerek, akár felnőtt az illető.
De ez nem  mindig  jó érzés, mint ahogy legutóbb sem volt az....................

A csalódásomról akarok írni, arról, hogy egy  három F-el rendelkező,  úgymint Férj, Felnőtt és Férfi (basszus a férfit nagy F-el csak negyedszerre sikerült leírni, remélem nem a tudatalattim gonoszkodott velem) ,csalódást okozott.

Olyan oldaláról mutatkozott meg amit eddig nem láttam-tapasztaltam.
Elborzaszt, és értetlenséggel tölt el, ha oktalanul ölünk meg egy állatot.
Ha nincs belőle hasznunk, miért ?

Még akkor is,ha az egy csiga, egy gondolkodni nem tudó állat.

Ez volt az egyik ok,a másik, és ez inkább elborzaszt, hogy mindezt miért kellett látnia egy hatéves kisfiúnak, aki minden élőlényt szeret.
Csodálatos kisfiú.
Igen, a csigákat is. Gyűjti és babusgatja őket.

Este amikor már  minden mesét elolvastam, és leoltottam a lámpát, és csak mi maradtunk ketten  a sötétben akkor, igen akkor jöttek elő a kisfiúból a könnyek és a kérdések.

(Tényleg! Most tudatosult bennem, hogy akkor és ott,  egy könnycseppet sem ejtett és nem is tiltakozott, én ezt a döbbenetnek tudom be...)

A kérdések, amikre csak nehezen tudtam válaszolni, könnyek nélkül meg nem is.
Most nagyon fájdalmas volt az együttérzés.

Az utolsó kérdése még most is itt dobol a fülemben..."Nem  szereti a csigákat, miért bántja őket?"

Nem tudtam rá válaszolni.

Később amikor megkérdeztem, a 3F-el rendelkezőt, miért csinálta annyit mondott..."az életre neveli"...

Hát nem az lett belőle, hanem egy jó nagy csalódás a gyerek és az én részemről is benne.
Persze , ha a tanács úgy szól, hogy ne bízz senkiben, akkor ez egy jó példa volt rá...

Lehet az én csalódásom volt nagyobb, és a kisfiú elfelejti gyorsan...így legyen, én nem fogom tudni.

Hogy egészen pontosan miért nem?

Talán mert ez is egy csepp a pohárban, igaz,még nem az utolsó,de majdnem......................