Annyi minden történik velem mostanában, csak kapkodom a fejem....

 Festek. Nem mondom, hogy minden nap, de amikor elkap az ihlet akkor semmi más nem érdekel. Szeretem csinálni. Olajjal nem próbálkozom. Valamiért úgy gondolom, nekem túl komoly, túl nehézkes. Jobban tetszik az akrill, az akvarell, a kréta, a filc toll,szén, tus, színes ceruza. Ezek illenek hozzám.


Szeretem a fogadott városomat Tatát.
 1985-ben költöztünk ide, és én azóta a feltétlen híve vagyok. Csodaszép kis város. Itt minden megtalálható egy helyen amit szeretek. Hegyek-dombok, víz, parkok, fák, kedves hangulatos sétányok. 
De most szemet vetettek erre a helyre is.
Valamiért úgy gondoltam minket nem ér el a gazdagok hóbortja, hogy minden csodaszép helyet megkaparintsanak, beton monstrumot építsenek oda, töméntelen fát kivágjanak és kisajátítsák a helyet, csakis maguknak.
Tévedtem. Szomorú és dühös vagyok, mert tudom, hogy hiába tiltakozunk sokan, ez már eldöntött dolog, és pontosan úgy fogunk járni,mint most a Balaton part.....
Fáj a szívem, mert egyre több dologtól fosztanak meg " kiváltságosok".
Engem, és a csöndes többséget.......