A történet dióhéjban:
Egy nagyon jó ismerősöm-barátnőm ( még folyamatban van a barátnősödés :-)..) születésnapja volt nem régen.
Angyalokkal foglalkozik és persze sérült lelkeket gyógyít - talán ezért kellett nekem is találkoznom vele?! - így adta magát az ötlet, hogy fessek neki egy ilyes támájú képet.
Az egyetlen festő suli után hihetetlen bátorsággal nyúltam az ecsethez és a témához.
Nem tudom máshogy leírni, megszállottja lettem . Nem bírtam nyugodni amíg meg nem találtam a megfelelő anyagot amire festhetek.
Aztán kb 1 óra alatt megfestettem. Éééééééés élveztem, és nagyon jó érzés volt és persze, hogy akarok még ilyet csinálni, mármint festeni, mert a férjem, az örök negatívkodásásval máris jött, hogy akkor tele lesz a lakás angyalos képekkel:
Neemmmmmmmmm, te izéééé!!!
Festek, örömöt lelek valamiben, és akkor jön ilyenekkel. De most nem hagyom magam :-)
Azt hiszem, bármibe is fogok majd, a negatív kritikák, ellenkezések mindig meglesznek, mint ahogy megvoltak eddig is, és visszafogtak, letörték a lelkesedésemet, kreativitásomat.
Vezetni is azért nem vezettem, mert az első kritika tőle volt, és engem olyan mélyen megbántott vele, hogy sohatöbbé nem akartam vezetni.
Aztán most azt gondolom, iszonyúan kicsesztem magammal ezzel.....ha tehetném már másként csinálnám....
Sok mindent másként csinálnék.
Nem megbántam, csak másként tennék dolgokat...
A következő téma ami nagyon izgat az a kutyám megfestése ..:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése