Idén valahogy nehezen megy.
a jövőhéten már karácsony és én még sehol sem tartok.
Pontosan hol is kellene tartanom?
Lássuk csak:
- az ablakok nincsenek fényesre suvickolva
- a függönyök is fáradt-porosan lógnak fent
- a porcicák csapatokban kóborolnak szerte a lakásban
- a karácsonyi feeling-et megmutatni hivatott díszek ott kuksolnak az egyik fiókban
- a sütemény receptek csak gyűlnek, még az ötletelés fázisában vagyok
- az ajándékokról meg már nem is beszélek
Szóval sehol sem vagyok még az autentikus karácsonyi készülődésben.
Pedig próbálom magam hergelni a Fb-on posztolt fotókkal, bejegyzésekkel.
Sajnos csak negatív értelemben sikerült eddig.
De! legalább most időben elkészült az adventi gyertyás izém.
Ott a képen az van.
Szerintem egészen csinos lett.
Nem is túl giccses....:-)
Mindennél jobban vágyom a békességre, miközben örök elégedetlenkedőként élem az életem.
Micsoda oximoron.
Most, hogy látom az alagút végét - vagyis reményem van arra, hogy két éven belül végre elmehetek nyugdíjba - minden még rosszabbnak tűnik.
A munkahely, a kollégák.
Kíváncsi volnék arra, hogy más is így érezte-e magát....érdekelne.
Fáradt vagyok, még a rendes hasizom erősítő gyakorlataimat sem csinálom.
Tudom, meg fogom bánni, de úgy érzem nincs semmihez sem erőm.
A 2019 évet mindjárt egy terheléses EKG-val kezdem...szép kilátások.
Igaz nem is csodálkozom ezen. A szívem nagyon ramaty állapotban van, hónapok óta.
Nem fizikailag, de ez sokkal rosszabb.
Nem gyógyítja semmi....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése