Felismerés...

Muszáj leírnom ezt az "élményemet", mert megrázó volt.

Egy olyan tanult, általam értelmes emberrel beszélgettem tegnap, akiről kiderült - ami eddig számomra nem is volt nyilvánvaló - hogy ő bizony a mostani rendszert nagyon is helyén valónak, és remeknek érzi.

Még ennyi idő után is elmúltnyolcévezik, visszafelé mutogat, és mint egy agyhalott mondogatja a sajtóból-tévéből hallható mantrát.

Nem tudtam meggyőzni, de remek záró mondatom volt, ami után be is vonult az erkélyről.
"Ha olyan rossz volt az a régi "elmúltnyócév"miért nem csináltak azóta jobbat, már ennek a bagázsnak is volt rá 8 éve."

És jellemző, ész érvekkel nem vitáznak, mert nem is lehet.
Inkább sunyi módon hátulról mellbe...

És nem is harag volt bennem, hanem mélységes szánalom, mert rájöttem mi mozgatja ezeket az embereket.
Az, hogy csak nekem legyen jó  a többit leszarom. Dögöljön meg a szomszéd lova is.

Csak egyet felejtenek. Azt, hogy ők is sorra fognak kerülni.
Ebben a játszmában mindenki csak paraszt, és úgy is fogja végezni.

 
 

Nincs hova mennem, pedig úgy elhúznék innen messzire, hogy még csak eszembe sem jutna, hol születtem.

Semmi, de semmi nem tart itt.
Sem a szüleim sírja, sem a gyerekeim. Bárhol letelepednék, ahol az élet humánus, emberi.Mindenkinek, nem csak nekem.

Lajos, Lajos, még te is lehetsz menekült, de akkor az ég óvjon téged!