Lecsó ahogy én csinálom....

Hát így szeretem a legjobban. Sok szaft és semmi más.
Se rizs, se tojás csak némi rozsos kenyér, és egy könyv.

Régi rossz szokásom, hogy evés közben olvasok ( de csak ha egyedül eszem).

Régen a lecsót nem jól csináltam, vízzel engedtem fel nehogy a paprika megégjen, pedig elég lett volna végig ott maradni a tűzhely mellett és figyelni - kevergetni - , mert a paprikában van elég nedvesség, ahhoz, hogy finom legyen.

Aztán persze a sok paradicsom is hozzátesz az ízhez.

Magamnak csinálom, így szeretem.

Mostanában egy csomó mindent úgy csinálok ahogyan én szeretem.

Eddig mindig arra figyeltem, hogy annak legyen jó akit szeretek, akit kedvelek. Azt gondoltam értékelik, hááát elég vegyes a végeredmény.

 Maradjunk a lecsónál.....

Egyszer ettem egy nagyon finomat, lehet éhes is voltam, de valószínűbb, hogy istenien volt elkészítve.

Azóta sem ettem olyat és már esélyem sincs, hogy megismétlődjön.

Kicsit bánom, el kellett volna kérjem a receptet...…….

Nem teszek fel a fb-ra étel fotókat.

Egyrészt utálnám, a negatív kritikákat- mert valljuk a "fotelhuszárok" a megmondó emberek bármilyen témába otthonosan mozognak, leginkább abban amihez halvány lila gőzük sincs.

Másrészt   nem gasztroblog vagyok.

De már nem csodálkozom semmin. 

Csak írtam egy kis értekezést a lecsómról.

Megemlíteném még a remek reflux teámat, amit elfogadható áron vettem a Lehel-téri piac gyógynövényesében, és csodát tesz velem.  

Már el is hagytam a felírt gyógyszert, mert igenis úgy gondolom, hogy érdemes minden mást megpróbálni, mielőtt a tablettákhoz folyamodik az ember.

Igen, érdemes mindent megpróbálni, csak hogy tudjam, nem rajtam múlt...………….