Majdnem tél.....

 

November. 

Még nem téli hónap, de már majdnem az.

Ha süt  a nap, akkor csodálatos a maga nemében - én ugyan jobban szeretem a tavasz friss harsányságát, de ne válogassunk ,most ez van - . 

Hamarosan születésnapom lesz.
Nekem az ízig-vérig Nyilasnak.
Az első olyan születésnap, amikor a gyerekek vagy hazajönnek,vagy nem.

 Hazajönnek, maradjunk ennyiben.

Egy ideje érzem, és lassan tudatosul is bennem - bár ez utóbbi nagyon nehezen megy - hogy egy új fejezet következik az életemben.

Minden jel erre utal.

Jövőre lezárul egy eléggé meghatározó része az életemnek.
Ki kell addig találnom valamit, amivel pótolhatom a kieső részt.

Vannak dolgok, amit sohasem fogok tudni helyettesíteni semmivel, és vannak olyanok is, amitől már most megszabadulnék.

Hát nem érdekes, hogy kilépett az életemből a kövér kolléganő és mindjárt van helyette egy másik, aki viszont sovány, de basszus a természete ugyanaz.

Vagyis nem is.

Ő nem ront ajtóstul a házba, cserébe állandóan a tűz közelében van, és a saját kis pecsenyéjét sütögeti.

Talán azt kell megtanulnom, - mert valamit meg kell tanulnom, ha mindig azonos tipusú embereket sodor elém a sors - hogy hagyjam  a fenébe őket, és ne féljek megmondani ha valami nem tetszik.

Igen, hiszen nem kell mindenkinek szeretnie.(Mint ahogy én sem szeretek mindenkit)

Basszus eléggé  nehezen értem el idáig, mármint a felismerésig, de a lelki tanácsadóm szerint a megbocsájtást, az elfogadást kell gyakorolnom.
Na az első nagyon nehezen megy, még nem tökéletes

Szóval ősz van, hamar sötétedik.
Ilyenkor már jobban szeretem az ablakból nézni a kinti világot.


Jobb idebent........................