Nem is tudom mit gondolok én szerencsének.
Talán olyasmiket amik után csak sóvárgok, úgy érzem kellenének,de nincsenek.
Mintha azt akarnám, hogy örökké elégedetlen legyek.
Na ezt untam el.
Végig gondolva az életemet és az utóbbi hónapokat rá kellett jöjjek, igenis szerencsés vagyok.
Először is volt 50 jó évem, amikor is nem gyötörtek betegségek, nem jártam kórházakba, a házi orvost is csak hébe-hóba látogattam.
Elkerültek a katasztrófák, a nehéz élethelyzetek.
Aztán amikor betöltöttem az ötvenet, minden év hozott magával valami apró kellemetlenséget, betegség formájában, reflux artózis, cukorbetegség ilyenek.
Amivel együtt lehet élni, és nem igényel kórházi ellátást( na ez az amire semmiképpen nem vágyom!!), cserébe tartósan veled marad és néha kellemetlen.
És most az Univerzum. Nagy tréfamester,mert általában megadja amit kérsz,de sohasem akkor amikor kell, hanem később és néha egészen mást.
De a vicc az egészben az, hogy rájössz, neked pont erre volt-van szükséged.
És már meg is érkeztünk a Hálához.
Amikor felismered, hogy neked éppen az kell amid van, onnantól kezdve az elégedetlenség el is tűnik.
Kipróbált recept ez nálam.
Emlékszem amikor fiatal házasként - szegényen - 300 km-re minden rokontól ismerőstől, vadidegen környezetben egy pici gyerekkel, azon keseregtem, hogy másnak miért van több mindene - autó, szép bútor, babaholmik, miért élnek jobban mint mi - szóval csupa-csupa olyan dolgon szomorkodtam, amin akkor úgysem tudtam változtatni.
Így megráztam magam, és eldöntöttem, hogy innentől kezdve nem érdekel kinek mije van, annak fogok örülni, hogy egészségesek vagyunk, fiatalok és nincs lehetetlen előttünk.
És így is tettem.
Most pedig, ismét így teszek.
Az életem első harmada volt, most pedig az életem harmadik harmadára készülök.
Nem élhetek örök elégedetlenségben.
És nem is fogok!
Hálás vagyok mindenért amim van és amim lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése