Jól esik elnyújtózni itthon és nemcsinálni semmit, de tényleg semmit.
Kellett a regenerálódás, az a kis feltöltődés, mert iszonyúan megkopott a pozitív energiám.
Elfogyott, felmorzsolta a hétköznapi egyhangúság, aggodalom, félelem.
De alakul.
Amikor bezáródik egy ajtó kinyílik egy másik.
Sohase gondoltam volna, hogy egy közhely ennyire találó lesz rám nézve.
Sokat bánkódtam, szomorkodtam dolgok miatt, ami már elmúlt, és nem lehet visszacsinálni.
Mostanra jutottam el oda, hogy már nem is akarom.
Lett helyette más, ami sokkal több jót ígér.
Már észreveszek olyasmiket is amik mellett elsétáltam, nem került a figyelmem középpontjába, vagy nem is érdekelt.
Most rácsodálkozom, és új dologként hat rám.
És csodálatos módon, ahogy én változtam változott körülöttem is minden és mindenki.
Véletlen lenne?
Nem hiszem, hiszen nincsenek véletlenek, csak egészen egyszerűen másként látom már a világomat.
Még van negyven évem.
Okosan kell gazdálkodnom vele :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése