Fényképek és mesék....

Ok, kezdem ezzel.
Városunkba cirkusz van. No nem olyan világraszóló, csak amolyan vándor cirkusz.
Megtetszett  ez a rózsaszín elefánt és naná, hogy lefotóztam.
A célom csak annyi volt, hogy megmutatom a kedvenc kisgyermekeimnek milyen is egy rózsaszín elefánt.
Lehet még a végén kedvet kapnak cirkuszba menni.

 Bevásároltunk, pakoltunk az autóba amikor megláttam Őt.
Egy igaz hús-vér elefántot.
Muszáj volt lefotóznom, de ezt is csak megmutatás miatt.
Aztán csak álldogáltam ott, és azt vettem észre, hogy mintha helyet cserélt volna a lelkünk.

Szomorú lettem, és féltem, és csak tipródtam ezen az ismeretlen helyen.
Néztem az  engem bámuló embereket, és a gyerekeket, akik ujjal  mutogattak rám.
Zavarban voltam, és nagyon fájt valami, amit nem is tudtam megmagyarázni.

 Aztán megráztam, mint aki akkor ébred valamiféle álomból.
Az elefánt elindult felém, én pedig megrémültem ennyi érzéstől, és elmentem onnan.

Amikor visszanéztem, Ő is éppen,  hátat fordítva mindenkinek, baktatott vissza a  sátrába................

Nincs ennél jobb, még én is szeretem.(Oké, mint felnőtt már egy csomó jobb dolgot is tudok, de akkor is, szuper dolog na....)
Mármint a buborékfújás.
A kedvenc  kisgyermekeim, meg egyenesen odáig vannak érte.
Pünkösd hétfőn  aztán találkoztunk mind a hárman, a gyermekek, a buborékos  izé és én...
Remek találkozás volt, mint a kép is mutatja.
A kutya  a képen a szomszédé, éppen lesben fekszik, mivel átjárt elcsaklizni a házigazda kutyájának a játékait.
Tényleg! Leste,hogy mikor nincs Döménél a játék, aztán ellopta és hazaszaladt vele..mééég iylet! :-)

De a buborékok szépségesek voltak, csak azt nem értem, hogy minek a különböző formájú  buborékfújó, amikor mindig gömb alakú lesz?
Jó volt kikapcsolni a hétköznapi hülyeségekből....

Ő itt egy kókusz! Még akkor is ha most nem éppen úgy néz ki.
Valójában nem is tudtam mit veszek. Be volt csomagolva, és azt gondoltam, hogy ezt nem is kell feltörni, lefejtem a fóliát és ehetem is.
Hát nem!
Ez  a fehér izé  egy nagyon vastag háncs réteg a valódi kókuszon....majd mindjárt mutatom.

 Látod! Itt már szépen alakul a kis kemény kobak - nehogy már csak úgy küzdelem nélkül tiéd legyen ami benne van- és látható lett,itt nem lesz könnyű dolgod.
Ami igaz is lett, nem tudtam lukat ütni rá...kellett a férfi erő.
Aztán megittam a kókusz lét - tejnek éppen nem hívnám - ettem a belsejéből ami meg se közelítette azt amit a boltban veszek lereszelve..

Összességében lett egy fehér kókuszom, és annyi tanulság, hogy ilyet soha többé!

És legvégül a kedvenc helyemen, a kedvenc váramat fotóztam.
Szeretek itt élni.
Nekem ez a város, szerelem volt első látásra, ami azóta se csökkent.
Hiába jártam már ezerszer is minden szegletében, ,mindig az újdonság varázsával hat rám.

Ha meghalok itt szórjanak szét, különben vissza fogok járni kísérteni......