Még mindig nem az igazi....

Ma kívülről néztem magamat.

Mit láthat az aki rám néz. 

Hmmm..............nem objektív a vélemény, mert hiába látom magam kívülről akkor is befolyásol az amit tudok magamról.
Tudom, hogy a külső nem minden. 

Mit tudok még magamról?
Zárkózott vagyok, miközben szeretnék egy közösség része lenni.
De nem tudok átlépni önmagamon, mert ha nem érzem jól ott magam, akkor nem megy ez a fene nagy közösködés.
Egy délibábot kergetek, amit régen valamikor fiatal koromban megismertem, de vége lett.
Most már tudom, hogy több tényezőnek is együtt kell lennie, legalább kettőnek, hogy ugyanazt érezzem.
1./ legyek újra 25 éves, naiv, elfogadó
2./ és legyen olyan főnököm mint amilyen Magdi volt.

Az első hiába való a második pedig reménytelen.

Fura, hogy éppen most berzenkedem olyan dolgok miatt amit eddig -17 év - elfogadtam. 
Talán most lett elegem belőle.
Már azon is gondolkodtam, hogy nekem bizony senki ne adjon búcsú ajándékot.
Nem kell tőlük semmi, mert nem érezném,hogy őszintén adják, és ez rosszabbul esne,mintha nem adnának semmit.
De aztán a  lelki vezetőm felvilágosított, hogy ez rossz gondolat, mert igenis megérdemlem azt, hogy emelt fővel köszönjek el a munkahelyemtől, ne sunnyogva jöjjek el.
Hiszen ha végre eljön az az idő amikor elköszönhetek 34 év lesz mögöttem, ugyanazon a munkahelyen.
És megértettem, hogy igaza van.
A pillanatnyi érzéseim nem dönthetik ezt el,mert igenis megérdemlem, és nem mindenki viselkedett úgy velem, ahogyan a kollégáim.

Na jóvan, majd akkor gondolkodom ezen, amikor itt lesz az ideje...:-)
Remélem hamarosan !:-)  :-)